Gyepterületek és szénmegkötés
61 millió ha-os területükkel a gyepterületek alapvető fontossággal bírnak, melyek a teljes terület 16%-át, az európai mezőgazdasági területek 40%-át teszik ki. Többfunkciós célokat szolgálnak, nagy kiterjedésű, kizárólag állati takarmányozásra hasznosított területtel. A tej- és marhahús termelés, juhtartás nagy gazdasági jelentőséggel bír. A gyepterületek öntözése nagy jelentőséggel bír a szén-dioxid megkötésében és a klímaváltozás hatásainak csökkentésében, ami ökoszisztéma-szolgáltatásként funkcionálhat.
Gyepterületek esetén a versenyképesség megőrzéséhez szükséges kiemelni, hogy fenntartható és gyakorlatias eljárásokat alkalmazzunk, valamint középtávon is a jó gyakorlatok alkalmazása kerüljön előtérbe. Ezeknek a lehetőségeknek:
- hozzá kell járulniuk a gyephasználatból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás ésszerű és mérhető csökkentéséhez,
- könnyen integrálhatónak kell lenniük a hagyományos gyepgazdálkodásba a regionális vízgazdálkodás és gazdálkodás kisebb mértékű kiigazításai révén,
- növelniük kell a fenntarthatóságot a víztestekbe történő csökkentett N-kibocsátással járó hatékony trágyakezelés, a biológiai sokféleséghez hozzájáruló ökoszisztéma-szolgáltatások, tájvédelem és a szén-dioxid-tárolás révén;
- legjobban a különböző felelősségi körökből álló közös multiactor hálózaton keresztül valósítható meg.
Adatokon alapuló döntések tejtermelő gazdaságokban
A gazdálkodókat érintő menedzsment kihívások: szaporodás, tőgyegészség, sántaság, takarmányozás, adatmenedzsment, tejtermelési adatok, aktivitás és viselkedés, metabolikus betegségek, borjak és fiatal állatok, szántóföldi és legelőgazdálkodás, istállózás. Ezeket a speciális a 4D4F (Data Driven Dairy Decision For Farmers) szakmai területeket jelölte ki legfontosabbnak a tejtermelő gazdák közössége.
A hubok által érintett technológiák a következők: mozgásérzékelő szenzorok a nyakon (hőmérséklet és általános aktivitási szint érzékelők), hőkamerák (test kondíciópontozásos vizsgálatához, mastitis (tőgygyulladás) kimutatásához, patabetegségek), hőmérséklet érzékelők (fülben és retikulumban), pH érzékelők (retikulum), LIDAR (gyep növekedés érzékelése), mikrofonok (kérődzés, dörgölőzés ?? cuddling), inline progeszteron érzékelés a fejőházban (hőérzékeléshez), érzékelők a farokra és a szülőcsatornában elhelyezve (ellés megfigyelésére) és környezeti érzékelők (épület szellőztetés szabályozására).
A hubok bemutatják ezen technológiák hogyan hasznosíthatók olyan adatok előállításához, melyek javítják a jövedelmezőséget eredményező döntéshozatalt, állatjólétet és a gazdaság környezeti teljesítményét.
Hatékony ökológiai állattartási rendszerek
Az ökológiai állattartás egyik lényeges kihívása olyan fenntartható gazdálkodási rendszerek kialakítása, melyek az ökológiai hatékonyság intelligens növelésén alapulnak és megfelelnek a társadalom állategészségügyi és állatjóléti elvárásainak. A hálózat olyan gazdálkodókat fog össze, akik ökológiai állattenyésztés területén végeznek demonstrációs tevékenységet, továbbá facilitátorokat (kommunikációt segítő személyeket), és ezen területen tevékenykedő szaktanácsadókat, kutatókat.
A hálózat specifikus célja, hogy tudás és tapasztalatcserét tegyen lehetővé az állatjólét és egészségügy területén. A demonstrációs tevékenységek azokra az új gyakorlatokra és technológiákra fókuszálnak, amelyek segítik a felhasznált antibiotikumok és féreghajtó szerek alkalmazásának csökkentését, javítják az állatok robusztusságát, jólétét, valamint a takarmányozási stratégiák fejlesztését.
A másik cél az ökológiai állattartás bemutatásának (demonstrációs tevékenység) sajátosságaival kapcsolatos tudás- és tapasztalat átadás, ami lehetővé teszi a hagyományos gazdálkodást folytatók bevonását, az ökológiai gazdálkodásra történő átállás ösztönzését és a fogyasztókkal történő kapcsolattartás, együttműködés javulását.